Csodálatos panoráma, havas hegycsúcsok... Ha lassan is, de beköszönt a nyár, és ezzel megkezdődik az igazi bringás szezon. Vannak, akik a hazai hegyeket veszik célba, de előfordulhat az is, hogy nagyratörő tervek születnek, és irány az Alpok, a Dolomitok, vagy más hasonló magashegység. Ha te is ilyen álmokat kergetsz, akkor most megpróbálunk egy utolsó ihletet adni ahhoz, hogy bepakolj az autóba, és meg se állj a legközelebbi hegycsúcsokig!
Az itt bemutatott túrák alapos felkészültséget igényelnek! Nem csak erőnlétileg, hanem kerékpár kezelési tudásban is. Leginkább 130-170mm-t mozgó könnyű össztelós gépekkel érdemes nekivágni, mert ezzel élvezetes is lesz a tekerés. Mindenképpen minimum 25L-es zsákkal érdemes nekiindulni, hiszen a néha 3000m-es magasság, és a változatos időjárású magashegységek okozhatnak meglepetéseket, ezért esőruhát, kaját, legalább két pótbelsőt, és szerszámokat érdemes magaddal vinni, de a fényképezőgépet is felelőtlenség lenne otthon hagyni. Akkor hát, jó tervezgetést!
1.-Bocchetta Di Pedenoletto:
Ez a túra egy első világháborús katonai útvonalon vezet, a Stilfser Joch nemzeti parkban. Annak idején nem a táj szépségéért, és nem a turisták járták ezt a hegyet, hanem az egymás ellen harcoló katonák. Minden esetre igen jó erőben lehettek ezen a környéken teljes menetfelszereléssel mászkálva. Az útvonal legmagasabb pontja 2790m, mely a névadó hegycsúcs, de előtte fel kell mászni a 2502m magas Umbrailpass hágóra is. Napsütéses idő esetén érdemes dupla adag vizet magaddal vinni, mert a forró kövek csak úgy ontják magukból a hőséget, és főleg mászás közben nagyon hamar elfogy 2 liter folyadék a camelbakből. Néhány szakaszát kivéve átlagos technikai tudással is bejárható, azonban a jó erőnlét, és a monotonitás tűrés nem árt. Lefelé figyelj a sebességedre, mert a sóderes, köves utón hamar előkerül egy bukfenc, és sérülten tovább ereszkedni nem a nap szenzációja lesz. Látnivalókban is bővelkedik az út, mint pl. a kőből épült világháborús őrtorony, a Lago Di Cancano hatalmas vízfelülete, és a gigantikus gát.
2.-Eisjöchl:
A hágóutak királyának is nevezik, hiszen az Alpok egyik legmagasabb bringázható útvonala, és egyben a legnehezebb is. Sokan kétnaposra tervezik az utat, hiszen 95km-en nem kevesebb, mint 2660m szintkülönbséget tartalmaz CSAK FÖLFELÉ, és ezek után élvezni a lejtmenetet fáradtan dekoncentráltan már nema legegészségesebb dolog, és veszélyes is tud lenni, hiszen egy kanyar benézése akár 100m-es zuhanással is érhet véget. Legmagasabb pontja 2825m-en fekszik, ahol szintén érezhető a ritkább levegő hatása, és hamar kialakulhat egy havazás, vagy vihar is, ezért érdemes meleg ruhákkal is készülni az útra. Aki nem élversenyző, az vegye kényelmesre a tempót, mert ekkora szintkülönbség nagyon hamar elszívja az energiát, és akkor oda a szépsége a túrának. Az útvonal főleg a vége felé durván technikás, ezért kiváló bringakezelési tudást kíván. Azonban látnivalókban is bővelkedik, hiszen magassága miatt csodálatos kilátás nyílik a környező hegyekre. Jó kondiban lévőknek 11 óra alatt teljesíthető a táv. A freeridereknek érdemes kétnaposra tervezni, hiszen a csúcson lévő Stettiner Hütte-ben lehet aludni, és másnap felejthetetlen DH fog várni rájuk, ami még kipihenten is idegőrlő lesz. Ide nem lesz hiábavaló 200mm-nyi rugóút, bár egy 17 kilós bringával ember legyen a talpán aki felteker.
3.- Tremalzo:
Azt hiszem ezt az utat minden montisnak meg kell tennie egyszer életében. Egyes fórumok szerint ez a hegyikerékpárosok Kába köve. A szívemhez közel álló Garda tó partjáról indul az út, és egy gyönyörű szerpentinen kanyarog fel a Ledro tóhoz. Több alagúton is keresztül kell tekerni, melyben nincsen világítás, ezért célszerű lámpát vinni, vagy óvatosan közlekedni, ugyanis a legtöbb erre tekergő bringás ugyancsak vakon tapogatózva gurl lefelé. A hétvégi bringásoknak már a túra tóig tartó része is elegendő szépséget, és nehézséget tartalmaz, és hát a kemény mászás után szívesen lógatja a megfáradt bringás a lábát a tó nem annyira meleg vizébe. A kemény mag innen támadhatja az 1750m magas Tremalzo hágót, ami a tó partjáról látható gerincen vezet végig. A csúcspont után Pregasina felé visszatérve szintén látványhalmazban lesz részük, hiszen az egész Garda tó fekszik 800m-rel lejjebb. A 70km-es táv 1700m szintkülönbséget tartalmaz. A sikeres nap után érdemes egy fagyikelyhet legyűrni a Riva-ban található Flora fagyizóban! Ez lesz a hab a tortán.
4.-Hundstein Trail:
Az egynyomú singletrack ösvények fanatikusainak ajánlott túra, melynek legmagasabb pontja 2117m magas, és a legnagyobb része szűk, meredek, technikás ösvényeken vezet, melynek egyik oldalán szakadék, a másikon sziklafal. Az európai bringás kalauz fekete, azaz a legkeményebb kategóriába sorolja be, ami nem is meglepő.A nehézségért azonban kárpótol a látvány, mely a Hohe Tauern vidék legnagyobb részét lefedi a csúcsról, és az ezt követő downhill szakasz. Ha nincsen hosszú rugóutas bringád, akkor inkább a mérsékelt tempó, és a maximális figyelem ajánlott, mert egy kis hiba is végzetes lehet a csúcs alatti szakaszokon. Tárcsafék nélkül nem lesz túl élvezetes azoknak sem, akik nem a száguldás szerelmesei. A túra hossza mindössze 35km, de ez alatt 1400m szintkülönbséget kell mászni, és az utolsó 20% igazán technikás egynyomú ösvény.
5.-Monte Altissimo:
Ideális túra családosoknak. A hegycsúcs ugyanis megközelíthető országúton is, bár a szintemelkedés így is 2000m! Az aszfalt minősége miatt akár országútival is megmászható, de az igazi kihívás montival feltekerni a csúcsra. Az út nagy része árnyas erdős területen vezet, így nagy melegben is könnyedén fel lehet tekerni. Út közben egy helyen kristálytiszta, hideg vizű forrás áll a megfáradt riderek rendelkezésére, és ugyanitt padokkal, és asztallal kiépített pihenőhelyet is találhatsz. Kell is az energia, hiszen a kemény hagymenet ezután fog majd következni. A kopár hegytetőtől csak a legkeményebb mag fogja tovább tekerni a bringát, mert az út elég technikásba vált át, de tolni azért kényelmesen lehet, ha nem lenne elég az erőnléted. Lefelé érdemes az ösvényt választani, hiszen itthon nehéz olyan helyet találni, ahol két kilométert lehet vertikálisan ereszkedni. Sajnos a Bike Festival idején május elején még ritkán lehet hó nélkül megúszni a hegy tetejét, de a látván ymindenért kárpótol. Most pont az ellentétes oldalról látható a tó, mint a Tremalzo túra során. Ha terepen ereszkedsz vissza Torboléba, akkor legyél ott a szeren a downhill minden apró trükkjéből, hiszen az út nagy része ökölnyi, és fej nagyságú kövekből áll, és a meredekség miatt a tempó sem lesz alacsony.
6.-Wildkogel trail: A Hohe Tauern hegyvidék egyik csúcsa a Wildkogel, ahol az élelmes osztrákok rájöttek, hogy nem csak a téli szezont lehet kihasználni, hanem a nyár is hatalmas bevételeket hozhat, ha megnyitják a környéket a bringások előtt. Ezen utak egyik legszebbje, és legnehezebbje a Wildkogel csúcsára vezető út, mely megfelelő kihívást jelent a túrázóktól a freeriderekig mindenkinek. Ugyanis nem csak az Alpokban megsokott sóderes úton lehet feljutni a tetőre, ahol egy bringásbarát menedékház is van, hanem egynyomú ösvényeket is találhatsz, méghozzá különböző nehézségben. Ezeket a legcélszerűbb a lejtmenetre tartogatni, ugyanis a bringások többsége is ezt teszi, ami váratlan meglepetéseket okozhat. A csúcsról páratlan látvány nyílik a 3666 méter magas Grossvenedigerre. Idén augusztus 29.-én itt rendezik meg a Wildkogel Hillclimb versenyt is, mely 12,8km-en 1150m szintet tartalmaz.
7.- Colle Sommeiller:
Az Alpok legmagasabb bringázható hágója, mely Franciaország területén fekszik, tehát nem túl olcsó eljutni odáig, de ha megteheted, ne hagyd ki. Itt is vár rád 2000m szintkülönbség, természetesen fölfelé, és nem csak a fáradtságtól, és a ritka levegőtől fogod úgy érezni, hogy a Marson jársz, hanem a holdbéli sziklás táj, és hihetetlen színű tó látványától is. Bardonecchiából indulva kezdődik a kaland, és jó kondiban lévők 4 óra alatt már a csúcson is lehetnek. Először a Rochemolles nevű pár házból álló „települést” fogod elérni 1993m magasan, ahol érdemes megállni kicsit a tó partján fotózgatni, és pihenni, mivel innen még 1000m szintkülönbséget kell leküzdened. Útközben megpihenhetsz még a Rifugio Scarfiottiban, ahol érdemes enni, és inni, mert nem csak a mászás, hanem az ereszkedés is rengeteg energiát fog felemészteni. Ha megcsináltad az utat, akkor elmondhatod magadról, hogy azon kevesek közé tartozol hazánkban, akik föltették már a kereküket a csúcsra! Persze ehhez le kell küzdeni 26km-t, és átlagosan 6-14% körüli meredekségű emelkedőket.
