Mire ezeket a sorokat olvasod, talán elolvad az a több ezer tonnányi hó, mely idén kis hazánkban hullott, végre el lehet kezdeni a tavaszi bringázásokat, túrákat, és felkészülni az első versenyekre. Azonban a bringások legnagyobb része úgy gondolja, hogy a drága bringa örökéletű is, pedig ez egyáltalán nem így van. Minél komolyabb a géped, annál gyakrabban kell szervizelni ahhoz, hogy tényleg tartós legyen. Most nézzük végig, mik azok, amikkel mindenképpen foglalkozni kell?
Nézzük elölről hátrafelé. Ezeknek az ellenőrzéseknek a nagy részét nem árt havonta elvégezni, hiszen hibák akkor is előfordulhatnak, ha mindig karban tartod a bicajt. Kezdjük a gumikkal. Vizsgáld meg, hogy nem találsz-e repedezésre utaló jeleket a gumi oldalán és futófelületén. Ezek néha egy tél alatt kialakulnak, ha leeresztve tároltad hónapokig. Szintén lényeges, hogy felfújás után simítsd végig a kezedet az oldalán, hogy nincsenek-e szálszakadásra, vagy egyéb sérülésre utaló jelek. Sajnos bármelyiket is tapasztalod az előzőek közül, cserére lesz szükség, mert a bringagumik nem javíthatóak. Azonban kockáztatni sem érdemes, hiszen hatalmas bukáshoz vezethet egy durrdefekt. A legtutibb a meló, ha le is veszed a külsőket, és a felnihez kapcsolódó acél, vagy kevlar szálat is megvizsgálod, és egyúttal a belsejét is szemrevételezheted. Ha már a kerekeknél jársz, akkor jöhetnek a felnik. Amennyiben tárcsaféket használsz, nem kell mást tenned, mint megvizsgálni, hogy felütésből adódó deformációt, vagy repedést látsz-e rajta. Az előbbi, ha nem túl nagy mértékű, akkor még maximum esztétikai hibát okoz. Ha nagyobb, akkor mindenképpen javítani, vagy cserélni kell. Azonban nagyon sokan vannak, akik még a V-fékek hívei, akár szentimentális, akár súlybeli indokok miatt. Ha te is közéjük tartozol, akkor ellenőrizned kell a felnik fékfelületeinek állapotát. A modernebb felniken megtalálható a kopásjelző csík, mely általában színezett, így ha ezt elérte a fékpofa, akkor itt az ideje a cserének. Azonban nem minden abroncson található ez meg. Így ismét a kezedet kell segítségül hívni. Simítsd végig a fékfelületet függőleges irányban, hogy érezd nem hordósodott-e meg az eredetileg sík felület. Amennyiben igen, akkor célszerű a gyártó honlapján rákeresni, hány milliméter vastagságú eredetileg az anyag, és tolómérővel megmérni, ebből mennyi kopott el. A múlt havi szervizcikkünkben láthattad, milyen durván kirepedhet a felni oldala, így gondolom egyértelmű, hogy ezt sem szeretnéd megvárni. Szintén vizsgálat tárgyát képezik a küllőfuratok környékei. Nem szabad repedésnek, kifehéredésnek lennie, sőt már az is aggasztó, ha a szegecselés kezd kimozdulni.
Még a kerekeknél maradva jön egy olyan csekkpont, amit nagyon kevesen szoktak ellenőrizni. Ez pedig a küllők feszessége. Kapható speciális küllő feszesség mérő, de erre egy kis tapasztalat esetén nincsen szükség. Emlékszel még milyen volt új korában? Nem? Akkor két lehetőség adódik. Az egyik, hogy elgurulsz a kedvenc bringaboltodba, és megkéred a szerelőt nézzen rá, akár célszerszámmal, akár a megszokott rutinjával. Persze lehet, hogy nincsen a közeledben bolt, de erre is van megoldás. Gurulj át valamelyik haverodhoz, és nézd meg nála milyen a küllőfeszesség. Persze lehet, hogy mindkettőtöknek laza, de azért erre kicsi az esély. Nem mellékesen a küllők nagy mértékű lazasága hallható hanggal is jár, hiszen a kereszteknél elmozdulnak az erők hatására. Ebben az esetben haladéktalanul fel kell húzni körbe az összest. Ezt vagy otthon végzed el kellő szaktudás ismeretében, vagy meg kell látogatnod a bringaboltot. Pár ezresből kiküszöbölik a hibát, és az akár több tízezerbe is kerülő kerekeid megmenekültek. Mikor ezzel végeztél, még mindig a kerekeknél maradunk. Az agyak általában a kerék legdrágább részei, és pontosan ezért gyakran kell ellenőrizni. Először a villába szorított állapotban nézd meg nincs-e kotyogása. Ezt úgy a legkönnyebb kivitelezni, hogy a felninél fogva jobbra-balra megmozgatod. Ha érzed a kottyanást, akkor baj van. Ennek a mértéke több dologtól is függ. A legjobb eset a gyorszár előfeszítésének nem megfelelő mértéke. Ebben az esetben nincs más dolgod, mint tekerni egy kicsit a karon, vagy az anyán, és máris minden rendben. Rosszabb a helyzet, ha a csapágyazásnak van holtjátéka. Kónuszos agyak esetén utánállításra van szükség. Akár otthon, akár szervizben is megejthető az aktus. A legrosszabb esetben ipari csapágyas agyaid vannak, és azok adták fel a harcot. Sajnos itt utánállításra csak a csúcs kerekek esetén van lehetőség, de ott sem a végtelenségig. A csere sokszor nem egyszerű, hiszen az olcsóbb kerekekhez nem mindig tudsz csapágyat venni, és többnyire az agyak sem szeretik a többszöri cserét.
Még mindig a bringa elejénél maradva jöjjenek a fékek. Általánosan igaz, akár hidraulikus tárcsa, akár bowdenes V-fékről legyen is szó, hogy nem lehet sérülés, repedés a fékpofák felületén. A kopottságukat is ellenőrizned kell, főleg, ha télen is használtad, mert a havas közeg megeszi még a keményebb tárcsafék betéteket is. Ilyen fék esetén nem árt megnézni a betét szétfeszítő rugók állapotát, mert főleg az Avid típusok esetén sokszor a pofák elkopása előtt eltörnek. Szerencsére könnyedén otthon is cserélhetőek. A pofákat kivéve csekkold le a munkahengerek állapotát. Nem találsz-e olajfolyásra utaló nyomokat, és nem gyűlt-e össze túl sok fékpor a dugattyúk oldalánál. Ez darabos mozgást, és túlzott munkahenger kopást eredményezhet. V-fékeknél nem szabad kotyogniuk a szegecseknek, vagy forgópontoknak, nem lehet repedt, vagy deformált a kis fékpipetta. Egyik rendszernél sem lehetnek sérülések a fékcsöveken. Hidraulikusnál olajelfolyást eredményezhet, de bowdenesnél sem javít a fékhatáson, főleg ha ott a víz bejut a belsejébe. A fékkaroknál folytathatod az ellenőrzést. Ahol esésből adódó sérüléseket, deformációkat kell keresned, ugyanis a legtöbbször ez az első alkatrész, ami földet ér. A nagymértékű kotyogás sem tesz jót a fékhatásnak, és bizonytalan irányíthatóságot is okozhat. A kormányon és stucnin jellemzően „csak” a hajlásokat, repedéseket kell figyelni, és nem árt a csavarok állapotát, nyomatékát csekkolni. Általában 5nm-es nyomatékkal kell meghúzni a kormány és stucni rögzítő csavarjait, melyekhez pl. a Ritchey is gyárt olcsón nyomatékkulcsot. Az eddig megismert alkatrészek közös pontja a villa. Ellenőrzése létfontosságú, hiszen a testsúlyod jelentős része ezen nyugszik. Merev modell esetén elegendő megvizsgálni, hogy repedés, vagy deformáció nem látszik-e rajta. Előbbire a festékréteg folytonosságának hibájából bukkanhatsz rá. Utóbbi egyszerű oldalról, és szemből történő ránézéssel megoldható.
Teleszkópok esetén összetettebb a feladat. Vess egy pillantást a festésre. Nem csak a repedést, de a sérülésből adódó karcokat is észre veheted, mely utóbbi már csak azért sem jó, mert a lábak az esetek legnagyobb részében magnézium ötvözetből készültek, és nem igazán szeretik a szabad levegőt. Rá kell pillantanod a becsúszó szárak állapotára. Ezeknek lehetőleg mindig karcmentesnek kell lenniük, hiszen, ha a teflonozott réteg megsérül az olaj, vagy a levegő kiszökhet a villán kívülre. Pont ezen oknál fogva az olajlehúzó szimeringeknek is tökéletes állapotban kell leledzeniük. Egy pár csepp telóolaj sem árt rájuk, hogy ne száradjanak ki. Csak a felesleget ne felejtsd el letörölni róluk, hiszen az összeszedi a port, ami egyenes úton vezet a karcolásokhoz! A kormánycsapágy helyzetéről pontos képet ad, ha behúzott első fékkel előre-hátra mozgatod a bringát. Nem szabad kotyognia. Amennyiben mégis ezt teszi, általában elég csak a stucni tetején lévő csavarral előfeszíteni. (Persze ne felejtsd el ez előtt a művelet előtt a stucni csavarokat fellazítani). A bringa elejét megemelve, és a kormányt elforgatva megbizonyosodhatsz a csapágyak állapotáról. Nem szabad darabosan fordulnia, sem valamely véghelyzetben szorulnia. Ezek közül bármelyik tünetet is produkálja, a csapágy cseréje fölöttébb indokolt.
A váz a legfontosabb az ellenőrzési listán. Legjobb egy kis törölgetéssel és fényezéssel egybekötni a vizsgálatot, mert így tuti minden pontját szemrevételezed. Természetesen sem geometriát érintő deformáció, sem repedés nem lehet rajta. A fényezés repedései utalhatnak ilyenre, de kisebb horpadásokat az acél, és alu vázak simán elviselnek. A karbon vázakon egy nagyobb kőfelverődés, mely a lakkréteget átütve a szálakig is elér már további szakszerű vizsgálatot igényel, melyet legjobb, ha a márkaszervizre bízol. Figyelj azokra a pontokra, ahol a bowdenek koptathatják a vázat, főleg a karbon modellek esetén. Ha eddig nem, akkor itt az ideje a koptatók felragasztásának, melyek nem csak a fényezést védik, hanem a tartósságot is növelik.
Össztelós modell esetén a forgópontok csapágyaira is érdemes néhány percet rászánni. A hátsó kerék oldalra mozgatásával ki lehet szűrni, hogy kotyognak-e a csapágyak, és a csavarok meghúzását is illik ellenőrizni. Sok esetben nem használnak menetrögzítőt a gyártók, így vagy a folyamatos ellenőrzést, és utánhúzást választod, vagy menetrögzítőt használsz. A nyereg környékén sok tennivalód nem akad, de azért nézz rá a sínek állapotára, és az ülőlap sem árt, ha repedésmentes. A csavarok nyomatékát érdemes megnézni, mert nincsen kellemetlenebb egy verseny közben lefittyenő nyeregnél. Húzd ki a csövet a vázból, egy gyors szemrevételezés erejéig, mert a repedések itt sem szívesen látott vendégek. A hajtóműnél folytatódik a napi feladatunk. Itt vizsgálni kell az oldalirányú kotyogást, ami természetesen nem lehet. Ha mégis van, akkor csak reménykedni lehet, hogy a csavarok utánhúzásával megoldódik a probléma, de sem az Octalinkes, sem az ISIS-es rendszereknél nem szokott hosszú távon tartós lenni, ha már egyszer lelazult állapotban volt használva.
Sem a lánckerekeken, sem a hajtókaron nem lehet repedés, de a deformáció sem tesz jót a váltás teljesítményének. A csavarok meghúzását is érdemes ellenőrizni.
Mivel ma már minden normális minőségű kerékpár esetén monoblokkal, vagy csapágyházakba ragasztott zárt csapágyakkal van dolgunk, a hajtómű tengelyek esetén, amennyiben ezek kotyognak csak a csere segíthet. A hátsó fertályon nincs már más hátra, mint a fogsor, és a hátsó váltó. A fogaskoszorúnál szerencsére nem sok hibalehetőség jöhet szóba, töröttet sem láttam még, de repedés ezen sem lehet. Hosszabb, keményebb használat után van, hogy meglazulnak a szegecsek, melyek egymáshoz rögzítik a lánckerekeket, így előre-hátra kis mértékben el tudnak mozdulni ezek. Ez nem olyan nagy gond, bár a váltás teljesítményét, és az erőátvitel hatékonyságát azért ronthatja. Nem kottyanhat azonban oldalirányban! Amennyiben mégis ezt teszi, az két dolgot jelenthet. Vagy a kazetta zárógyűrűje lazult meg, vagy a kazetta test kotyog. Ez utóbbi általában csak cserével orvosolható. A hátsó váltó általában elég sok ütést kap a felcsapódó faágaktól, és az esetleges esésektől. Ezért ellenőrizd, mennyire áll párhuzamosan a kerékkel, nem csavarodott-e meg, és egyébként is van-e rajta látható sérülés. Ha nem párhuzamos, esetleg meg van csavarodva, érdemes szakszervizbe vinned, mert csak ott lesz olyan célszerszám, amivel a váltófület vissza tudják egyengetni az eredeti állapotba. Az első váltók szerencsére elég igénytelen darabok, sok baj nem szokott velük lenni. A legtöbbször a vázhoz rögzítő bilincs csavarja szokott fellazulni, és így az elfordult váltó már nem hozza a megszokott pontosságot. A régebbi Top Swing kialakítású Shimano váltóknál egy idő után olyan mértékű lesz a szerkezet kotyogása, hogy az már befolyásolni tudja a váltás minőségét. Ilyenkor csak a csere segít. Utoljára maradt a lánc, mely hibátlanul szokott működni, bár rengeteg alkotóelemből áll. Nézd meg, hogy a láncszemek közül egyik se szoruljon össze. Ezt a legegyszerűbben a hajtóművet visszafelé tekerve tudod megtenni, mert ilyenkor a terhelés nélkül futó lánc a hátsó váltó kis görgőin láthatóan, és hallhatóan nem fekszik fel, hanem kicsúcsosodik. Körbepörgetve a láncot fuss végig a csapokon, hogy mindegyik rendesen a helyén üljön. Érdemes rámérni, vagy ráméretni a lánc nyúlására, nehogy későn derüljön ki, hogy már cserélni kellett volna.
Ha minden igaz, akkor egy nem rövid lista végére értünk, amit leírni sokkal több idő, mint végigcsinálni. Egy kis rutinnal akár 10 perc alatt is végezni lehet vele, és gondolom mindenki nyugodtabban ül fel másnap a bringájára, ha tudja, hogy minden rendben van műszakilag. Akinek ennyi ideje sincsen erre, vagy nem érez elég szakértelmet magában, az nyugodtan elviheti a gépét a kedvenc bringaboltjába, ahol elvégzik ezt a feladatsort.
