Az útvonal története valamikor az országúti kerékpározás hőskorában kezdődhetett, hogy mikor, azt talán senki sem tudja pontosan. Aki a fővárosban vagy környékén nőtt fel, és virsligumizásra adta a fejét, az már biztosan találkozott vasárnap reggelente a Flórián térről induló kisebb-nagyobb csapatokkal, akik esőben, hóban, kánikulában is megküzdöttek a 100km-es távval a Dunakanyarban.

Azonban nem csak azoknak érdemes ezt a kört bebarangolni, akik komolyan edzenek, hanem azoknak is, akik a természet e páratlan szépségére kíváncsiak. Ez alatt természetesen nem a Budapestről kivezető hatsávos utat értem, melyet végigizgulva észrevétlenül suhansz el az Aquincum római kori romjai előtt, hanem az Omszki tótól induló gyönyörű Dunakanyar szépségeit. Akik nem olyan bátrak, hogy megküzdjenek a városi terepjárók (már a szóösszetétel maga is nonszensz) forgatagával, azok választhatják, a logikátlanul tekergő, néhol macskaköves földutas kerékpárutat, mely a nagy Demszkigrád találmánya, és csak valami véletlen folytán minősíthették a Duna menti EuroVelo kerékpárút részévé. Ez az út az Árpád híd budai hídfőjétől indul, és halad végig a római parton. Akik a kulináris élvezeteket előnyben részesítik a 30-40-es tempóval szemben, azoknak első célpontja lehet a lakóparkok közé beékelődött Cziniel cukrászda a megannyi fincsi süteményével az UVH (Újpesti Vasúti Híd) után.

Amennyiben edzés céljából teszed meg ezt a kört, úgy mindenképpen a szentendrei utat kell választanod. Mivel Békásmegyertől jobb érzésű országútisnak nem ajánlható a folyó mentén húzódó bringaút, ezért a főútvonal bal oldalán a bevásárlóközpontok előtt elvezető, de európai színvonalúnak nem mondható betonsávot kell választani. Itt fokozott figyelmet igényelnek a beton keresztirányú gyűrődései. A gyorsforgalmi utat hivatalosan nem szabad kerékpárral érinteni, de ha minimum 10-en vagytok, akkor már talán biztonságos lehet. Tudod a CriticalMass mindent megold. Szentendrére beérve megint két variációs lehetőség közül választhatsz. Az egyik a gát mellett végigfutó parti út, melynek látványossága megér egy misét, a másik pedig a 11-es főút tovább a belvárosban.

Egyszer mindenképpen érdemes a folyó mellett végigfutó utat bejárni, mert a Dunai látkép kárpótol a kocsik, és gyalogosok közötti csalinkázásért. Aki a belvárost választja, az mindjárt megérkezik az első két hegyi hajrához, ugyanis két kisebb, de meredek emelkedőt kell leküzdeni, mielőtt a Szentendre vége táblát megpillanthatnád. Sajnos a mai népességi és beépítettségi viszonyok miatt szinte észre sem lehet venni Leányfalu és Tahitótfalu határait. Azonban jobb kéz felől sokszor felbukkan a Duna látképe, és szinte bármelyik utcán hajtasz is le, a partjára jutsz. Nem csúnya látvány ahogy balról a Pilis, jobbról pedig a Duna szegélyezi az utat.

Az első korrekten kiépített bringaúttal Tahitótfalu és Dunabogdány között találkozhatsz, mely a főúttól elszeparáltan vezet, így nyugodtan lehet gyönyörködni a Pilis és a dunai ártér szépségeiben. A kocsik felhajtását megakadályozó acél oszlopokra azért nem árt odafigyelni, mert mókás, de balesetveszélyes akciókat okozhat.

A kör igazán szép szakasza Dunabogdány után kezdődik. Innentől egészen a folyó mellett vezet az út, és balról is behúzódnak a hegyek. A következő pihenést vagy a bogdányi pisztrángos étteremben érdemes megejteni vagy Visegrádon.

A kompkikötőben egészen a vízhez is legurulhatsz, ha egy kis felfrissülésre vágysz. Visegrádon két éttermet érdemes meglátogatni. Az egyik a Reneszánsz, közvetlenül a városba vezető várfal után, a másik pedig a nagytemplom melletti DonVito pizzéria. Mindkettőben felejthetetlen marad az étkezés emléke, és ez nem az áraknak köszönhető, hanem a „díszletnek”, ami bent fogad. Mindkettő hű marad a nevéhez. Amennyiben páratlan kilátásban szeretnél gyönyörködni, akkor érdemes feltekerni a várba, ami ugyan nem kis kitérő, de a Dunakanyar látványa a vár fokáról leírhatatlan.

Visegrádot elhagyva Dömös a következő település melynek hajóállomásától kiváló rálátás nyílik a Duna igazi kanyarjára, és a szemközti hegy oldalában nyíló barlangra. Az oda vezető út is megér egy másik túrabeszámolót! Dömös nem csak a „kanyarjáról” híres, hanem arról is, hogy innen tudsz feljutni a Rám szakadékhoz is. Ez azonban már csak gyalogosan teljesíthető.

A falut elhagyva, mint ahogyan Szentendre óta végig, itt is teljesen sík úton lehet haladni egészen Esztergomig. Ha időd engedi, érdemes bekukkantani a Búbánati völgyi tavakhoz, ahol a kalandvágyók még a római kori vízvezeték rendszer maradványait is megtalálhatják. Esztergomban gondolom a Bazilikát, mint látványosságot nem is kell említenem. A templom mögötti kilátópontról, és különösen a kupolán található erkélyről hihetetlen panoráma nyílik a folyóra, a szlovákiai Párkányra, és a két várost összekötő Mária Valéria hídra.

A Bazilikától leszáguldva érdemes fékezni egyet a motorosok által is sűrűn látogatott büfénél egy hambira, teára vagy óriási melegszendvicsre, hiszen az út következő „komolyabb” szintkülönbsége még hátra van. A várost két úton lehet elhagyni. Akik nem szeretik az autókkal játszott orosz rulettet, azoknak a Tesco-t jelző táblákat kell követniük, és az áruház előtt elhajtva kijutni az ipari parkba. A kereszteződésnél jobbra kell kanyarodni, ugyanis egyenesen Dobogókőre visz az út.

Ha megcsodáltad a Suzuki gyár hatalmas telepét, akkor hamarosan elérkezel egy újabb kereszteződéshez, melynél balra kell fordulni Kesztölc felé. A falu bekötőútjáig emelkedik az út, de utána a száguldás kárpótol ezért. Itt akár 80-ra is fel lehet gyorsulni! A vasúti átjárónál balra fordulva a 10-es útra érve megkezdődik a hazafelé. Innen ugyanis már egyre közelebb lesz Budapest. Balra folyamatos kilátás lesz a Pilis egészére, és a tövében elterülő apró falvakra.

A következő combos emelkedő az Iosephinium-ot elhagyva Piliscsaba után következik. Szerencsére van kapaszkodósáv, így bringával sem kell a V10 TDI-k mellett haldokolni. Mivel minden emelkedő után lejtő jön, ezért ha felértél, akkor egészen Pilisvörösvárig gurulhatsz, és ha már nem bírod, akkor vehetsz fel némi kalóriát a vasúti átjáró után jobbra lévő cukiban. Sajnos a magyar közlekedéskultúra fekete levese is innen indul, ugyanis Vörösvártól Budapestig már csak 1-1 sávon zajlik az élet, ami a hatalmas agglomeráció, és az ingázók tömegei miatt csak hétvégén kevésbé zsúfolt. Mondjuk egy hétfői délelőttön itt csak az utcai harcosok küzdelmeiben felnőtt bringásoknak van elég idegzete a túléléshez. Pedig az utakat szegélyező hegyek látványa, balra a Kevély, jobbra a Hármashatárhegy, mindenképpen megérdemelne egy jó kis osztrák mintára megépült bringautat. Ez tarthatna egészen Solymár végéig, hiszen innen már a 6 sávos bécsi út viszonylagos nyugalmában kerekezhetünk vissza a túránk kiindulópontjához a Flórián térhez.

Sajnos statisztikáim nincsenek, hogy hány kerekes, mióta és hány kilométert tett meg ezen a körön, de szerintem nem hazudok, ha azt mondom országútisok ezrei tették már meg itt kilométerek millióit az utóbb ötven évben. Ma is gyakran futhatsz össze a Merida Teammel, Barbival, Bogár Gabiékkal, Szuromi Gyuribával és minden vasárnap a „Flórián tériekkel”, ha erre jársz. Remélem neked is annyi élményt ad majd ez a kör, mint azoknak, akik itt élik a sportos mindennapjaikat!

írta: Thommey | fotók: Ors,Thommey