Sajnos egyenlőre még nem tart ott lapunk, hogy a német Bike magazinhoz hasonlóan a komplett gárdával, tesztbringákkal, szerelőkkel, alkatrészekkel együtt levonuljunk az olaszországi Garda tóhoz, hogy akár télen is ideálishoz közeli körülmények között tesztelhessünk.
Ami nekik a Monte Brione, az nekem az Esztergom fölötti Vaskapu hegy. A két hely között annyi a hasonlóság, hogy mindkettő nagyon kis területen fekszik, gyönyörű a kilátás a legmagasabb pontjáról, és mindenféle talajforma megtalálható rajta. Nagyon lényeges ugyanis, hogy ne csak minden bringát egy helyen teszteljen az ember, hanem a tesztkör lehetőleg a legváltozatosabb legyen. Tartalmazzon betonos, murvás, sziklás, homokos, erdei talajú és gyökeres szakaszokat is. Emellett legyen gyors, meredek és technikás a pálya, hiszen egy montinak nagyon vegyes körülmények között kell helyt állnia. Nem árt egy GPS sem a tesztekhez, ami szerencsére a Garmin jóvoltából nálunk is összeállt, hiszen így nagyon könnyű kielemezni, hogy az adott szakaszokon gyorsabb, vagy lassabb volt-e a bringa. Az sem hátrány, hogy technikai hiba esetén közel legyen a kiindulópont, mert órákig tologatni, gondolom , senki sem szeret. Esetemben felvonó hiányában szükség volt egy olyan útra is, ahol nehezen, de fel tudom küzdeni magam a hegy legmagasabb pontjára önerőből.
Szerencsére a véletlen folytán rátaláltam erre a körre, mely tökéletesen megfelel az összes fentebb említett követelménynek. A nyomokat látva biztos vagyok benne, hogy a környékbeliek is szívesen használják ezeket az ösvényeket. Nekik valószínűleg unalmas lesz ez az útleírás, vagy egyszerűen csak végig bólogatva fogják olvasni soraimat.
A legegyszerűbb megoldás az esztergomi Tesco parkolóból indulni, mert akit mondjuk ennek a cikknek az olvasása lelkesít fel annyira, hogy maga is bejárja az útvonalat, az is könnyen le tudja rakni ott az autóját, de vonattal is könnyedén megközelíthető a „rajt terület”. Utunkat Dobogókő felé kezdjük, először sík betonos szakaszon. Itt lehetőség nyílik a lockout kipróbálására és a nyeregből kiállva lehet némi fogalmat alkotni a váz merevségéről egy kis sprintelgetéssel kombinálva. Itt hamar kiderül, hogy milyen a gumik gördülési ellenállása. A Csüli csárdánál balra letérve elkezdődik a murvás földutas szakasz, mely szépen lassan emelkedik a völgy vége felé. Ezen a szakaszon, főleg össztelós bringánál, hamar érezhető, ha nem megfelelő a teleszkópok nyomása, illetve ha nem eléggé érzékenyek a rugóstagok. A relatív alacsony tempó miatt megfigyelhető, hogy mennyire pogózik, vagy mennyire nyeli el a pedálozásból adódó mozgásokat az intelligens rendszer. Bemelegítésnek ennyi elég is lesz, ideje nekivágni a „hegynek” a S jelzésen balra fordulva megkezdődik a mászóka, egyben itt van a kör első és tudtommal egyetlen vízvételi lehetősége is. Az autókra érdemes figyelni, mert a kiskert tulajdonosok sokszor itt élik ki a rallis vágyaikat.
Minél beljebb járunk a hegyen, annál meredekebbre vált a helyenként széttöredezett betonos földutas kaptató. Alkalmanként egy-egy spirntet is be lehet iktatni, hogy az esetleges rúgózási rendszerhibákra rá lehessen ismerni. Mikor az autóval is járható kétnyomsávos út véget ér, megkezdődik a kistányéros mászás. Ez a rövid szakasz nagyon jól megmutatja, hogy mennyire lett xc-s vagy inkább túrázós a geometria, milyen jól van megtervezve a súlypontja a gépnek és mennyire kapaszkodnak a gumik az extrém meredekség hatására. Nagyon valószínű, hogy a maximális pulzusodat is ki fogod tudni mérni ezen a részen. A „fennsíkra” felérve kis füves csiki-csuki következik, egy két vicces kanyarral, melyek balos rézsűs mivoltuk miatt próbára teszik nem csak a bringás, de a bringa tudását és főként a gumik oldaltartását és a teleszkópokat. Ha egy villa itt nagy sebességnél is finoman mozog a kanyarban és még rugalmasnak sem tűnik, akkor valószínűleg nem egy alapmodellel van dolgunk!
Azonban az igazán finom szakaszok csak ezután következnek. A PS háromszög jelzést nem könnyű megtalálni a fák között. Ha már elértél a vadász lesig, akkor túlszaladtál a lehajtón. Itt, aki nem érzi magát nagyon technikás bringásnak, az jobb ha felkapja a bringát és gyalogosan vészeli át a kör legbrutálisabb és meredekebb szakaszát. A DH gépekkel itt nincsen gond, de a vérbeli xc masinák azért rendesen megdolgoztatják a koncentráló izmokat. Ha szereted a lassú technikás, nagy erőkifejtést igénylő mászásokat, akkor innentől tiéd a pálya. A talaj földes, gyökeres, eső után meglehetősen csúszós, ellenben kiválóan megmutatja a bicaj gyenge pontjait, legyen az a geometriában, a gumikban, a merevségben vagy a telókban, sőt még a stucni/kormány merevségében is, hiszen vannak olyan méterek, ahol igencsak kapaszkodni kell beléjük, hogy ne kelljen feltolni.
Amennyiben sikerült felküzdened magadat, teljesítményedet a Dunakanyar esztergomi részére eső páratlan kilátás, és a Suzuki gyár több négyzetkilométeres területének látványa díjazza. Ebből persze az előbbi az igazán lélegzetelállító, főleg, ha tiszta páramentes időben sikerül feljutni ide, ami a Duna páraképző képessége mellett nem túl egyszerű.J Sajnos egyenlőre a menedékház nem üzemel, de teraszáról egészen kiváló a kilátás ugyanerre a völgyre. A DH szerelmeseinek innentől kezdődik az öröm, hiszen a PZ jelzés egynyomú ösvényén adódik lehetőség a száguldásra, és végre a fékeket is le lehet tesztelni. Sajnos a magyar terepviszonyok miatt nem lehet végletekig húzni őket, de félősöknek azért jelentős melegedést tud produkálni. A csatornafedeleken megfelelő tempó esetén elég szépeket lehet ugrani, ami a bringa kezelhetőségétől függően lesz könnyebb, vagy nehezebb feladat. Leérkezéskor a telókat lehet próbára tenni és a nagy tempó miatt a csillapítás minősége is nagy jelentőséggel bír. Azonban érdemes vigyázni, mert az ösvény kétszer is keresztezi a betonozott autóutat!
A meredek szakasz végén a várromhoz kell csak egy kis emelkedőn felkapaszkodni, mely valószínűleg csak a mondák alapján lehetett vár. Itt a fordulékony bringa előnyös lesz, mert kis szűk kanyarok és sűrű bokrok között kell megkezdeni az utolsó nagy ereszkedést. A bokros singletrack után nagyon gyors murvás lejtmenet jön, itt nem árt technikailag képzettnek lenni, mert ugyan a kanyarok nem túl élesek, de nagy tempóval lehet igazán könnyen kisodródni! Minél hosszabb egy bringa tengelytávja, annál stabilabb lesz ezen a szakaszon. A nagy tempótól mámorosan ne mulasszuk el balra a Z ösvény lehajtóját, ahol a profik a lépcső mellett tehetik próbára saját és bringájuk tudását. Az igazi fékteszt is innen kezdődik, hiszen az átlag meredekség több mint 20%-os és a végén, a betonos utcán a végletekig lehet sütögetni a féktárcsákat. Ha itt változik a nyomáspont, akkor vagy levegő, vagy valami tervezési rendellenesség bújik meg a rendszerben. Utunk végén már csak könnyű levezető pörgetés vár rád a parkolóig.
Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést országunk eme szegletének ösvényei iránt, és ha valaki szeretné megtudni, hogy milyen terepen tesztelődnek a bringáink, akkor látogasson el ide, töltse le weboldalunkról a GPS tracket, hogy a nehezen megtalálható szakaszokat is könnyedén lehessen abszolválni. További eredményekben gazdag bringázást és tesztelést kívánok.
