Igazából nehéz eldönteni, hogy a Transalp verseny bontakozott ki a hosszú túrákból, vagy a kihívás nehézségei ihlették meg a bringásokat. Bár igazából mindkettő Uli Stanciu nevéhez fűződik, hiszen ő a kitalálója a többnapos, hegységeket átszelő versenynek, keresztül kasul bejárta az alpok ösvényeit a Chiemsee-től a Garda tóig, és erről megírta a híres könyvét is a Transalp Guide-ot. Innentől aztán elindult a lavina, és meg sem állt addig, ami ma tapasztalható. De nézzük, mit is takar az alpencross valójában.
Ugyan nincsen korlátok közé szorítva a fogalom, de jellemzően azokat a többnapos túrákat nevezzük így, melyek az alpokban, dolomitokban zajlanak. Persze ettől még nem válik igazi alpencrossá a történet. Az igazi keménységet az adja, hogy nem a völgyekben megtalálható sokcsillagos szállodákban végződnek az etapok, hanem jellemzően menedékházakban, vagy hegyi panziókban, mely meghittebb, és maradandóbb élmény az előbbinél. A napi penzum általában minimálisan 50km, nem ritkán 2000m feletti szintkülönbséggel. Na így már azért érdekes nem?
Hogyan juthatsz el egy ilyen túrára? Erre több lehetőség is van. A legmacerásabb, ha valakit ráveszel az ismerettségi körödből arra, hogy vigyen el A-pontba, és akár egy héttel később találkozzatok B-ben. Ennek az a nagy hátránya, hogy az autózás költsége horrorisztikus lehet, ha az ismerősöd nem tud megvárni, hanem oda vissza kétszer kell megjárnia a Magyarország-Alpok távot. Arról nem is beszélve, hogy a cuccaidat is magaddal kell cipelni a hátizsákodban, ami azért egy hétre nem is kevés. Ennél egy fokkal jobb, ha úgy tervezed az utad, hogy az alpencross kiindulási pontja megegyezzen a végcéllal, így a saját autódat nem kell feleslegesen mozgatnod. Azonban az igazi alpokátkelések nem körtúrák, hanem hegygerinceken átívelő akciók. Persze az élelmes vállalkozók ebben is meglátták az üzletet, ezért a google keresőjébe beütve az alpencross, vagy transalp tour keresőszót, máris rengeteg találatot láthatsz olyan cégekről, akik ilyen túrákat szerveznek. Több lehetőség között is válogathatsz. Vannak vezetős túrák is, ahol a csoport nagyságától függően egy, vagy több túravezető is bringázik veletek. Ennek nagy előnye, hogy olyan helyeket is ismernek, melyekre te nagyon kis eséllyel tudnál rátalálni. Egy gyönyörű kilátópont, egy isteni vendéglő, és még sorolhatnám milyen pluszt tud nyújtani egy ilyen vezetett túra. Persze, ha magad vágnál neki a több száz kilométernek, akkor sem hagynak magadra, hiszen leszervezik a szállásokat, adnak térképet, GPS-t, ellátnak jótanácsokkal, és persze megoldják a csomagok transzportálását. Ez igen sarkalatos pontja lehet az alpencross utaknak, hiszen ki szeretne megtömött hátizsákkal egy egynyomú ösvényen egyensúlyozni. Így azonban minden este nálad lehet a laptopod, a kedvenc könyved, letöltheted a fotóidat, feltöltheted a fényképező akkumulátorát, és még sok minden mást is, hiszen akár egy bőröndöt is telepakolhatsz a fontos, vagy annak vélt holmikkal.
Melyek a legkedveltebb útvonalak? Általában az északról-délre haladó ösvényeket részesítik előnyben a bringások. Zugspitze-Vinschgau, Zillertal-Garda tó, Liechtenstein-Lago Maggiore, Livigno Super Trail, Zürich-Eiger, és még sokan mások. Minél magasabb hegyeken vezet keresztül, és minél több hágóra kell felkapaszkodni, annál szebb kilátásokban lehet részed, de annál fáradtabb is leszel a nap végén.
Hogyan készülj fel? A kitartás fontosabb, mint az erőnlét, bár ez nem azt jelenti, hogy havi egy hétvégés, fagyizós túrával alkalmas leszel a nagyobb megmérettetésekre. Ha csak ennyi időd van „edzeni”, akkor olyan alpencross útvonalat keress, ahol az emelkedőket felvonóval is meg tudod tenni, így talán még élvezni is fogod a káprázatos tájakat, azonban a lejtőkhöz is jó kondi kell. Ha komolyan gondolod, akkor a kemény emelkedőkre kell rágyúrnod. Az Alpokban rendszerint nem túl meredek 8-10%-os emelkedőket találsz, azonban szemrebbenés nélkül tartanak akár 20-30km-en keresztül is, akár 1500-2000m szinttel. Tehát nem a cross countrys edzések a célravezetők. Tekerj fel Dobogókőre kétszer egymás után, vagy Kékestetőre, és tekerj 9-10-órákat folyamatosan. Tedd mindezt alacsony pulzussal, hiszen nem a robbanékonyság fejlesztése, hanem az állóképesség növelése a cél. Gyakorold a technikás ösvényeket, és érezd magad otthon a keskeny nyomokon is, hiszen a lejtők nem mindig széles sóderes utakból állnak. Sajnos hazánkban nem fogsz találni olyan lejtőt, ahol akár egy órát is tudsz downhillezni, de minél többször jössz le a katlanokban, és szurdokokban, annál jobban fogod uralni a bringádat. Gyakorold az ugratásokat. A magashegységekben megszokott ferde vízelvezetőkön meg kell tanulnod átrepülni, ha nem akarsz 100m-enként megállni, hogy felütéses defekt nélkül átjuss ezeken az akadályokon. Tudd, és merd használni az első fékedet, mert a hegyekben(is) ezzel tudod a legnagyobb fékerőt elérni. Keress sodrós, murvás utakat, és menj rajtuk egyre nagyobb tempóval, hogy meg tudd szokni a sodródást. Ne egy meredek singletracken ijedj meg, és veszítsd el a kontrollt a bringád felett!
Milyen bringával indulj neki? Ösztelóssal. Ha nem akarsz szenvedni, akkor mindenképen könnyű, és sokat mozgó fully legyen a társad az alpencross útvonalakon. Minimálisan 100-120mm-t mozogjanak a rugóstagok, de a keményebb utakra nem árt a 130-150mm sem. Csak tárcsafékkel szerelt bicóval vágj neki a hosszú lejtőknek. Ahogy mondani szokták: minél nagyobb, annál jobb. A nagy tárcsák lassabban melegszenek fel, és gyorsabban hűlnek le, így a fékerő is nagyobb, és jobban adagolható.
A gumiknál legjobb, ha UST-belső nélküli modelleket választasz, hiszen a felütéses defektek gyakoriak az Alpokban. A bringa lehetőleg minél könnyebb legyen, azonban a 90g-os kormányokat, és az ultrakönnyű kerekeket ne itt próbáld ki, mert a tartósság mindennél fontosabb. Ha valaminek baja lesz, valószínűleg fogod tudni cserélni, de nem ötforintos lesz a történet, és ez külföldön senkinek sem hiányzik. A bringádat se itt próbáld ki először. Legyetek összeszokva, ismerd minden reakcióját, legyenek meg a jól bevált nyomásbeállítások, nyeregmagasság, gumitípus.
Mennyire fontos a ruházat? Talán egy picit fontosabb, mint a hosszú rugóutas bringa. Ugyanis az esetek többségében legalább nyolc órát fogsz a nyeregben tölteni, és a magashegységek nem mindig a legszebb arcukat mutatják.
Hol a forróság az úr a vakítóan fehér sziklák között, máskor meg a 30 fokos hőséget fél órán belül 10 fokos eső váltja fel. Legyen nálad álkéz/álláb, a hosszabb lejtőkre, esőkabát, thermo mez, bukó alá való sapka, és meleg kesztyű is. Esőben, és hidegben lehet élvezetesen is bringázni, ha megfelelően vagy felöltözve! Lehetőleg a vízálló nadrágod, és kabátod jól lélegző Gore Tex, vagy ezzel egyenértékű anyagból legyen, mert az eső nem csak hidegben jöhet, de elég ha csak kívülről leszel vizes. Ezeket nem árt, ha kis helyre el lehet pakolni, hiszen maximum 30L-es hátizsákot viszel magaddal, és sok holminak el kell még férnie benne. QA réteges öltözködés nagyon fontos, mert ahogy haladsz felfelé a levegő úgy lesz egyre hűvösebb, még ha mászás közben nem is érzed ezt. Egy 2500m feletti hágón simán 10 fok körüli lesz a hőmérséklet, és hamar meg tudsz fázni egy szál shortban. A jó cipő is nélkülözhetetlen. Ide azonban nem a pehelykönnyű karbontalpas modellek fognak kelleni, hanem inkább a túrabakancsokhoz hasonló zártabb félmagas szárú túracipők.
Ez megvéd a kövek között gyaloglás közbeni sérülésektől, melegen tartja a lábad még hideg időben is, és a talpa is tele van bütykökkel, ami a tapadást növeli. Egy jó bringás szemüveg nélkülözhetetlen, mert a magasabb régiókban az UV sugárzás is magasabb, és a Dolomitok fehér sziklái között sem kell hunyorogva botladoznod. A hátizsákod legyen praktikus, hagyja szellőzni a hátad, legyen tehermentesítő deréktámasza, sok zsebbel rendelkezzen, és minél jobban ossza el a súlyt a vállaid, és a derekad között. Az egyik legjobb ebben a témában a Deuter Transalp típusa, mely nem véletlenül kapta ezt a nevet, de a VauDe Alpencross is kiváló hátizsák erre a célra.
De mi legyen a hátizsákban? Minden, de az legyen minél kevesebb. A nap elején még könnyűnek tűnő tatyó 60km, és sok-sok szintemelkedés után már mázsás súlyként fogja húzni a vállad. Én is szeretek fotózni, de a nagy gépemet ma már nem cipelem magammal a többnapos tekerésekre. Miért?
Mert egyrészt féltem, hogy baja lesz, odaütődik valamihez, vagy elázik. Másrészt az objektívekkel, együtt több kilót nyom, és úgysem cserélgetem az optikákat. Ehelyett inkább egy kis kompaktot „cipelek” magammal, hiszen tájképekhez ez is elegendő, és ha rutinos vagy, akkor így is páratlan képeket tudsz majd készíteni. A vízálló kabátnak mindenképpen helyet kell kapnia, a nadrág nem létfontosságú, de ezt neked kell eldöntened az eddigi tapasztalataid alapján, hogy mennyire bírod a hideget. Legyen nálad egy tartalék zokni, mert egy patakba lépés, vagy elázás után komfortosabb lesz a tekerés, ha lecseréled. Ha rövid kesztyűben indultál, legyen a zsákban egy hosszú ujjú a hidegre, és a már említett sapi is a bukó alá. A thermomez, és a windstopperes szélálló mellény nem hagyható ki, mint ahogy a kamásli sem. A szerszámok kérdése már nehezebb. A legjobb, ha van egy mindenttudó multiszerszámod láncbontóval (a múlt havi számunkban mutattuk be őket), és külső leszedővel. Ez kis helyet foglal, és könnyű, mégis majd minden kisebb-nagyobb gondot le tudsz vele küzdeni.
Ezen felül nem árt egy jó nyomásmérős minipumpa, és két pótbelső. Ezen felül egy defektjavító készlet sem foglal nagy helyet, de botor hiba lenne defektes kerékkel tolni egy fél napot a bringát. Ma már lehet kapni kis elsősegély csomagokat kifejezetten bringások részére, ami könnyű, és picike, ezért nem szabad kihagyni. Ha van is GPS a bringádon, a térképet se felejtsd otthon, mert a technika mindig akkor mondja fel a szolgálatot, amikor a legjobban lenne rá szükség. Azonban a legjobb bringás sem működik kaja nélkül. Pár műzliszelet, energia zselé, egy kis csoki kell hogy elférjen még a többi nélkülözhetetlen kellék mellett.
Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, hiszen ez is egy ága lett a bringázásnak, és aki kipróbálta, azt rabul ejti. Sajnos nem olcsó mulattság messzire elutazni, és egy alpencross utat megszervezni, de megér minden forintot, eurót, hiszen az élmények azok, amiket soha nem vehet el senki tőled, jöjjön bármilyen válság, vagy probléma.
